1

 

Fogom a kezét a párkányon át.

Kiszakadnak a valaha volt szocreálzöld ablakrács elbóbiskolt rozsdaforgácsai jól megszokott helyükről, és szélesen mosolyogva hullanak alá a másodikra. Fogaik közt boldogság-légáramlatok süvítenek vissza felém, nézem, hogy magatehetetlenül zsibbadnak el fröccsöntött pillanataim, amelyeket előre megvettem már a benzinkúton. Néhány muskátli piros levele is megszédül, és tudom, hogy ezt A. nem szereti, úgyhogy szólok neki, hogy most már másszon vissza. Kérdően néz rám azokkal a nagy bárány szemeivel. Végül szót fogad, és magától felkapaszkodik a párkányra, aztán összesűrűsödik, és átpréseli magát a rácsokon. A zuhanyzó felé tart. Elnézem meztelen testét, hosszú, kecses lábait, ahogy végigvonul a szobán, és arra gondolok, még mindig milyen jól néz ki, így szülés után is. Hallom, ahogy csobog a piros víz a zuhanytálca érdes felületén.  Persze mániákusan ügyel testének tisztaságára. Még az ilyen viszonylagosan jelentéktelen alkalmakkor is, amikor látogatóba megyünk a rokonsághoz. Álcázott boldog-talanságba eregetett családi viselkedésterápia, idillkurzus havonta legalább egyszer. Ahogy az elvárható egy ilyen fajta családból származó lánytól, mint A.

Megpróbálom hasznossá tenni magam, mert tudom, hogy mindjárt kitör a balhé, ezért inkább felöltöztetem B.-t. Nem megy egykönnyen, hiszen jól tudjuk, hogy az ilyen három éves testek mennyire kezelhetetlenek.