Marlamnak nem sok kedve volt az egészhez. Ez már akkor látszott rajta, amikor a Jan Van Galenstraat-on leintették a taxit, és megindultak a belváros felé. Eredetileg úgy volt, hogy a Vondelparkban találkoznak előző este azon a szabadtéri koncerten, ám Dirt megbetegedett és nem tudott eljönni, ezért végül ők mentek el hozzá. Így legalább mégiscsak kultúráltabb – gondolták mindketten, amikor a bengáli sofőr rálépett a gázpedálra.

Marlam üresnek érezte magát, és még a tegnap esti mámorpihék is ott vakaróztak a szemhéján, amitől jócskán gondterheltnek tűnt. Cosette, a nők ösztönös, kegyetlen hidegségével feszült rá az üléshuzatra, és mereven maga elé nézett. Hát tényleg nem jelent neki semmi? De biztosan csak egy újabb szerep, egy álarc – morfondírozott Marlam, és kezével elhessegette maga előtt az egyre sűrűbbé váló marihuána-füstöt, amit a sofőr eregetett hátrafele folyamatosan. Az ülés sem volt túl kényelmes - már teljesen szétülték évek alatt a helyi szumósok, meg az elhízott amerikai turisták - Marlam pedig a vesztét érezte. Bal térde újfent sajgott, mint mindig, amikor valami változás történt az életében, és nagyon is tisztában volt azzal, hogy most miért jött elő szokatlan beidegződése.

A koncert azért jó volt. Abban mindketten egyetértettek, hogy semmi értelme nem lett volna nem elmenni, csak azért, mert Dirt lemondta. Neki már így is, úgy is mindegy. A dobos meg milyet tolt. Azt lehetett hinni, hogy a dal felénél leszakad a bal válla, és berepül a mélyládák mögé kábelvárosba. De aztán csak pörgött tovább. A lábdob meg egy felgyorsított mozgóképre emlékeztetett.

Cosette-nek leginkább a gitáros tetszett, és végig azon gondolkozott, hogy vajon a fickó látja-e, hogy mit csinál a gitáron, miközben körkörösen pergeti a haját. Meg: hogy nem szédült már el a nyitódal alatt? És végre most az énekes sem volt rekedt - Cosette olvasta is az egyetemi újságban, hogy a két, korábban lemondott koncertet új időpontokban megtartják.

MARLAM Meg se szólalsz egész úton.

COSETTE

MARLAM Na, látod.

 

Robogtak tovább a Nassaukade-on, ahol testes krómbiciklik sütkéreztek a vasárnapi napfényben. Vázukon eltévedt pillangók telepedtek meg tanácstalanul, és várták a fejlemények alakulását. Cosette továbbra sem szólt semmit, Marlam pedig továbbra is szenvedett. Legszívesebben nyüszített volna.

 

MARLAM Legszívesebben nyüszítenék.

COSETTE

MARLAM Biztos, hogy ezt akarjuk?

 

Csend

 

MARLAM Nincs más választásunk.

 

Kisvártatva megérkeztek Dirt lakása elé a Rokinon, ahol a sirályok már bőszen piszkították a csatornákon lebegő lakóhajók felületét, hiszen elmúlt dél. Néhányuk alig látszott ki a fehér maszlag alól, az egyiken pedig egy öreg fazon szorgoskodott hegymászófejszéjével, ámbár igencsak nehézkesen halad előre.

Kiszálltak a kocsiból, és fejükhöz máris hozzácsapódott a mélabús őszi szellő. A lakás pont a Rokerij egyik coffeshopja mellett állt, így a sofőr le is parkolt, és azt mondta, szívesen megvárja őket addig odabent. Marlam csúsztatott neki még egy kis borravalót, aztán megindultak. A közeli Da Jaaren teraszáról odahallatszott fülük szélére a sok jóllakott turista karattyolása, miközben arcuk tövéből felpállott elégedettségük.

Marlam előrement és átverekedte magát a szűk feljárati ajtón, Cosette meg szótlanul követte. Már megszokták, hogy ebben az országban az emberek leginkább felfelé építkeznek, mert a földrajzi adottságok miatt a vízszintes terjeszkedés itt drága dolog. Kevés a hely, így hát minden kicsi, szűk és legalább négyemeletes, plusz az alsó lakás vagy a pince. Végül rutinból nem is estek hátra/hanyatt egymásnak, teljesen simán feljutottak a másodikra Dirt lakásáig.

Dirt akkor éppen a WC-n ült, mert még mindig hasmenése volt egy komolykodó vírustól. A láza ugyan már elmúlt, de a fejében folyamatosan kalapált valami Thor, és éjfél körül valamikor hányt is. Cefetül érezte magát. Ennél tán csak az lett volna cefetebb, ha mindennek tetejébe valaki beállított volna még egy rossz hírrel is.

Megszólalt a csengő. Dirt pár másodpercig először arra gondolt, hogy át kellene már állítani a csengőhangott, mert már nagyon unja a ezt a Dijf Sanders dallamot, de aztán rögtön újabb hascsikarás lendült bele, és ez a gondolat azonnal felülíródott, később pedig teljesen megfeledkezett róla.

 

DIRT Mi a …?

 

Amennyire csak tudta mégis összeszedte magát, és bár néhány darabot elszórt közben, azért csak-csak eljutott az ajtóig, ami így jó időbe tellett neki. A jövevények már biztos türelmetlenek – gondolta – márpedig ő kivált feszélyezve érezte magát, ha valakinek rá kellett várni. Szörnyű érzés. A krémpuding-fehér kémlelőnyíláson át halszemben látta, ahogyan Marlam balra elferdül, Cosette meg kezével jobbra felível és megnyomja a csengőt még egyszer.

 

DIRT Itt vagyok.

MARLAM Mi vagyunk azok. A barátaid. Beugorhatunk?

DIRT Egy perc.

 

Dirt összefogta magán az alján már nedves ingét, és elfordította a kulcsot. A két jövevény ott tornyosult előtte.

Cosette gyönyörű volt, mint mindig. Egyszerű ruháján át is áttűnt tökéletes alakja, amiért a többi nőstény gyermekkora óta irigyelte. Arca is kifénylett a háttérből, és még szokatlanul hűvös mosolyán túl is melegség áradt, csak úgy látszott, nem volt hova. Marlam tétova tekintetéből viszont Dirt azt olvasta ki, hogy itt valami készül. Már reggel óta bizsergett a térde. Bizs.

 

DIRT Gyertek be. Kicsit még bénán vagyok, de most már megleszek.

MARLAM (Beljebb lép, Cosette utána) Kösz. Nem zavarunk ám sokáig, csak gondoltuk megnézzük, hogy vagy.

COSETTE Nem csak ezért jöttünk.

MARLAM Hogy vagy?

DIRT Majdnem.

MARLAM (A lakás belseje felé tartva) Aha.

DIRT Akkor?

 

Cosette könnyű szerrel odatipegett a nappaliban lévő bárpulthoz. Töltött magának egy Sztolicsnaját, amit azonnal felhajtott, majd az üveget kivéve mindent visszapakolt a helyére.

 

MARLAM Akkor

COSETTE Figyelj Dirt. azért jöttünk, mert el kell, hogy mondjunk valamit.

DIRT Oké.

MARLAM Oké.

COSETTE Nézd, nem akarjuk rabolni az idődet, úgyhogy mindjárt a tárgyra is térek. Elköszönni jöttünk.

DIRT Nahát. Elköszönni? Na és hová mentek?

COSETTE Nem megyünk sehová. Talán élni.

DIRT Most nem éltek?

COSETTE Nem úgy, ahogy hitted. Amit belőlünk láttál, életünk csak egy részlete lehetett. A többit nem tudod.

DIRT Mindent tudok rólatok.

COSETTE Senki nem tud senkiről mindent. Azért jöttünk, hogy elmondjuk, végeztünk a színészképzőn.

DIRT Nem is tudtam, hogy színészképzőbe jártatok, mikor?

COSETTE Mégsem tudtál mindent?

DIRT (Marlamhoz) Mesélj. Marlam, mi ez az egész?

MARLAM Oké.

COSETTE Hát, szóval, az elmúlt hat évben egy színészképzésen vettünk részt. Elég komoly a felvételi, az ország legjobb tanodája. Folyamatos gyakorlaton voltunk, be kellett férkőzzünk valaki bizalmába, elhitetni vele, hogy a barátai vagyunk. El kellett rejtenünk az igazi énünket, nem beszélhettünk az igazi életünkről. Amikor veled voltunk csak szerepet játszottunk.

DIRT Ismerlek titeket ezer éve.

COSETTE Gondold csak végig, Dirt. Mióta ismersz minket? Majd én megmondom: hat éve. Amióta a képzésünk folyik. Emlékszel, hol találkoztunk?

DIRT  Hú, hát…azt hiszem a Dance Valley-n.

COSETTE A hat évvel ezelőtti Dance Valley-n.

MARLAM Oké.

DIRT Mi van?

COSETTE A találkozásunk is szándékos volt. Mi alakítottuk úgy.

 

Dirt kissé most már idegesnek tűnt, ahogy ide-oda forgatta a fejét köztük, amelyben meg tucatnyi idegvégződés rugdosta oldalba egymást, és csak egyetlen kérdés maradt szilárdan a helyén: az most átverés? Hol van az a tetves kandi kamera?

Végül úgy döntött, belemegy a játékba. Nem tehetett mást. Fura arckifejezést öltve leült a kanapéra és kortyolgatni kezdte az odakészített szódabikarbónás vizet.

 

DIRT Ott voltam tavaly az esküvőtökön. Az is kamu volt?

COSETTE Fizetett színészek. Hivatalosan még nem házasodtunk össze.

MARLAM Mondjuk az anyakönyvvezető igazi volt.

COSETTE De valójában nem írtunk alá semmit.

DIRT Na és az anyád?

COSETTE A beszédtanárunk az egyetemről. Jó fej.

DIRT A közös barátaink?

COSETTE Őket is átvertük.

DIRT Egy csomó partit végigcsináltunk.

MARLAM Jó volt.

COSETTE A műsor része.

DIRT Kedves voltál, és ráragadt az orrod szélére a kokain azon a szilveszteri bulin.

COSETTE Mert túl nedves volt.

DIRT Nevettél és elmondtad, hogy mit gondolsz a világról. Akkor azt hittem, tényleg megismertelek. Azóta máshogy is nézek rád.

COSETTE Minden csak kellék volt.

DIRT Együtt mentünk Horvátországba nyaralni. Az egész csapat. Lakókocsit béreltünk és tengeri sünöket gyűjtöttünk az öbölben.

COSETTE Ezek a dolgok lefedik egymást. Attól még érezhettem jól magam. Az emberek soha nem látják a lényeget, mindig csak a felszínt, amit készséggel elhisznek, mert hihető, és kézenfekvő. Senki nem akar a dolgok mélyére nézni, mert fél attól, amit találhat.

DIRT Akkor sem magad voltál.

COSETTE Annyira profi vagyok, hogy néha már magam sem tudom, melyik énem vagyok.

DIRT Gombát tettetek a reggelibe?

COSETTE (Sóhajt) Örülök, hogy megismertünk, Dirt, komolyan. Nagyon szépen köszönjük, hogy az alanyunk voltál. Kiváló alany vagy. De most el kell búcsúznunk. Letettük a vizsgát.

DIRT És most már nem működik?

COSETTE Nem működhet.

DIRT Majd megismerem az új éneteket.

COSETTE Ezek után? Lehet, hogy nem tetszene.

DIRT Ezek után.

COSETTE Az emberek így is úgy is álarcokat viselnek, Dirt.

 

Azzal Cosette megindult az ajtó irányába, felkapva a Sztolicsnajás üveget odabiccentett Marlamnak, aki azon erőlködött, hogy szomorúnak tűnjön, de sehogy sem sikerült neki. Azért megpróbált még valamit mondani, de gyorsan rájött, hogy minden más felesleges lenne. Így hát az ajtó lassacskán visszacsévélte magát a helyére, Dirt pedig hirtelen ott maradt egyedül a nappaliban az italát szürcsölgetve. Nem sokkal később úgy döntött, visszacsücsül még a toalettre egy kicsit. Így is tett.