Tribe 2015, Amszterdam

A ’90-es évek elején kezdtem hip-hop-ot hallgatni, nagyjából ’92-re volt meg az első komolyabb hatás, a Public Enemy „Apocalipse ’91…the enemy strikes back” című kazija, ami teljesen megváltoztatta a zenéhez való hozzáállásomat. Az olyan volt, amilyet még addig soha sehol nem hallottam. Már írtam akkor is verseket, így a hip-hop azonnal beszívott, hiszen az is egyfajta verselés. Jöttek a Cypress Hill meg House of Pain albumok, meg úgy általában a keleti oldali zenék, és ’93-ban már én is szövegeket írtam. Béna álgengszter dumákat. Kamasz voltam még. Aztán felfedeztem, hogy vannak mások is rajtam kívül: néhány figura a környéken, aki ilyesmit hallgat. Ezen teljesen meglepődtem, de jó érzés volt, szóval pár hét múlva már fél tucatnyian bandáztunk a Gyóni Iskola korlátainál. Nagyjából akkor kezdődött a városban ez a hip-hop dolog. Volt még pár idősebb arc, akik szintén hallgatták, de leginkább az a gyóni hátsó utcák társasága, meg a dabasi lakótelepi fiúk. Komoly idők voltak. Lejártunk a ’mizsei diszkóba, mert éjfélkor mindig leadtak két három kommerszebb rap számot. Csak azért a negyed óráért mentünk, meg persze, hogy bekészüljünk. Vonatfüggönyből varrattunk bőgyatyát, mert nem volt pénzünk HomeBoy-ra. Cd-kre sem volt pénzünk, de néha félreraktunk a fontosabb albumokra, amiket én először 1994 körül tudtam beszerezni Kecskeméten a YO! Music Shop-ban, ami egy két négyzetméteres helyiség volt, pár száz Cd-vel. Kétszáz forintért átmásoltak bármilyen CD-t kazira, általában a Sony UXS- sorozatot kedveltük meg a TDK szériákat, mert ezeknek nagyon jó illatuk volt belül. Igazi gyári papírillat tömören. Mai napig őrzök egy kibontatlant, majd egyszer felnyitom. Szereztem még kazika a dabasi vásáron meg egyéb lengyelpiacokon is: másolt lengyel meg cseh utánzatok, béna álborítókkal. Pesten a Syndicate-ben lehetett ilyen zenét beszerezni, Györemix! pedig mindenkit ellátott pár jó szóval. De onnan nem messze még a Shark is legendás hely volt, ott már voltak fekete vasalt hip-hop pólók meg sapkák.

Kecskeméten a kollégiumban találkoztam először magyar rap-el. A Jó Faszik Klubja nevű formáció néhány tagja ott lakott egy folyosóval arrébb, és kisebb kolesz brigádot is alakítottak már ki maguk körül. Így kerül hozzám a kazijuk. Aztán még a Megasound System és a Sírásók. És persze Warnin’shotz. Nekem ők az első vonal, utána kezdődik csak az az old skool, ami nekem még akkor alap volt.

Az Első dabasi rap bulik egyike….1996

Az első Stop In Da Name fotózás 1996

  Stop In Da Name, 1996

Undaground Rap Klub - Közönség, 1997

A Trogaz és a Da Beez közös dalukat adják elő a klubban. 1998

1996—ban szerveztem az első Hip-hop bulit Dabason, ami akkor még úgy volt kiírva, hogy „Rap Koncert”. A művházban nagyjából hatvanan lehettünk. Őskor. Ezután alakult meg a Stop In Da Name, akkor öten kezdtük, de néhány fellépés után négyes fogatra redukálódtunk. Forgattunk két alacsony költségvetésű klipet a szomszéd garázsban meg egy roncstelepen, és elkészítettük az első kazinkat (Minek az a fegyver?), és egy válogatásra is rákerültünk (Magyar Rap 2). Közben hónapról hónapra szerveztük a rap bulikat a gyóni vasútállomásnál lévő egységben, ami azóta volt már minden, dicso, pizzéria, satöbbi – mi is laktuk majdnem három évig. Néhány hónap alatt ott tartott a dolog, hogy az ország minden pontjáról jöttek a népek, ingyenvonatoztak, lógtak, pár száz forinttal is nekiindultak a lassan legendéssá váló dabasi rap buliknak. De az ország más részein is megvoltak ezek a gócpontok: Miskolc, Kazincbarcika, Kalocsa, Kisújszállás, Szolnok, Szeged, stb. Ezekre a helyekre is lejártunk. Apám vitt minket a Master-jével, az volt a „turnébusz”, hátul két pad, sör és füst. Lord Brékó D-t általában Monor környékén felkaptuk, és néha Funktasztikus is velünk utazott (akkor még Interfunk illetve Funk-n-stein). Legtöbbször végig freestyle-oztuk az utat, és olyan másfél év alatt bejártuk az országot.

 

  Funktasztikussal 2009 körül

  Egy legenda a dabasi rap klub falai közt….Dzsenesz…hol vagy?

A Dózissal a Fila Rap Jam-en 1999

Többször is neveztünk a Fila Rap Jam-re, az akkori tehetségkutatóra, a legjobb eredményünk, a ’98-as 9. hely, ami néhány Szigetes fellépést is hozott, meg Z-plusszos (Ma VivaTV) felvételt. De a banda közben kezdett széthullani, én már elektronikus zenékben is gondolkodtam, már hallgattam drum&bass-t, de a többieknek ez nem ment. Még kijött a „Földalatti mozgalom” című második kazettánk (még mindig nem volt sehol a Cd gyártás, kb következő évben jelent meg Ganxstáék első lemeze meg a Kannibáloké is), miután botrányosan leosztottuk az egész versenyt meg a zsűrit élőben, de valami kezdett megváltozni. Ha lehet így mondani, akkor voltunk a ennek az old-skool érzésnek a csúcsán, de már tudtam, hogy tovább akarok lépni, még jobban megismerni a zeneiséget. Így jött a „Más” projektem is, még Stop In Da Name név alatt, teljesen más tagokkal, olyan Prodigy szerű dolgot próbáltunk magyarosítani, de azt hiszem túl korán voltunk még, szerintem nem jó időben. Viszont ott tanultam meg kezelni a számítógépes zenei programot, amivel azután dolgoztam. Elkezdtem szóló lemezeket csinálni, amiből összesen tízet sikerült összehoznom, valamint két remix lemez és egy best of is kijött, meg azóta már hatvanhat mixtape.

  Fila Rap Jam 3-4 CD borító

 

   Stop In Da Name, 1997

Sub Bass Monsterrel 1999     

                      

        

   Hip-Hop Archívumból

  Trogaz fellépés a gyóni rap klubban 1998

Az utolsó S.I.D.N. felállás 1999

Best of Tribe Cd borító 2012

25 év alatt sok mindenkivel dolgoztam együtt, még mielőtt ismertebb lett volna, köztük Deego vagy Zéessó. Nagyon élveztem a SOG és Sikztah kettőssel felvett dalokat, mert előtte ők voltak a példaképeim a hőskorban. A Rap Jam-ek után felkértek egy válogatás elkészítésére, ezen keresztül még több előadóval kerültem kapcsolatba. Itt hagy említsem meg Riddlert, akivel ugyan később kerültem kapcsolatba, de részemről mai napig maximális tisztelet neki, mint az egyik utolsó eredeti Mc-k egyikének. Én ez ezredforduló után párhuzamosan foglalkoztam már a hip-hop-al és az elektronikus, jórészt tört ütemű zenékkel. Ilyen lemezeket is készítettem, és eljutottam Frankfurtba egy trinidad és tobagói archoz, aki Jah Sesco néven produkálta magát akkoriban, és nagyjából négy zenei projektben volt akkor benne. Ragga, hiphop, rock, reggae. Vele összejött két dal egy magyar ismerősünk révén, az klasz volt.

   Trogazzal a stúdióban az "Elegem van" c. dal felvételén , Kecskemét, 1998

Brékó, Funktasztikus, SOG - Tribe stúdiója 2009

 

SOG és Sikztah Dabason, a "Nyerő páros" c. dalának felvételén .

SOG & Tribe @ Summerskank 2006, Peca Tanya

Sikztah & SOG @ Summerskank 2006, Peca-tanya

w. Tankcsapda V.I.P. lounge,. Sziget 2000

A szolnoki Klikk (2/3-a), Zany (High Rap Syndicate), Tribe - Fila Rap Jam 1999

Közben már Dj-ként is tevékenykedtem mindenféle legális és nem annyira legális összejöveteleken, aztán nagyjából három évig a Kakasban játszottunk rendszeresen. Én először a mostani pékség helyén volt Lucky-ban játszottam elektronikus zenét délután, miközben a zenegép is ment, és jól elnyomta LTJ Bukem kiváló tételeit. Jazz & Bass-el kezdtem, de egy évvel később már breakbeat-et játszottam, ami nagyon nagy szerelem lett. Tudvalévő volt, hogy én csak azt tolok, szóval lassan szét is váltak ezek az estek, és a másik brigáddal, a Selection-el már külön-külön is tartottunk bulikat. Közben beindultak a szabadtéri goák meg a Tilos party-k különféle helyeken. A katlanok, Rókahegy, Etyek. Dübörgött a goa meg a d&b egész nap. Akkor indult az Est FM, és hatalmas mixek mentek le rajta. Csak minőségi underground dolgok, semmi kommersz. Naga, Palotai, TB Gon és Marvin, Isuék, meg az összes Tilosos arc. És mások is. Ott volt Frankhegy, az egyik legkomolyabb helyszín fent a budai domboknál, szőlőlugasok közt elrejtett kanapék, égő tüzek, nyársak, büfékocsi palacsintával. Még alkoholt sem árultak, mert az önkormányzat már amúgy is rájuk mászott nagyon. Dork & Kozma fényvetítés a domboldalon. Minden sarkon más zene. Ugyanez a labirintus party-knál. Minden teremben más zene: goa, chill, d&b, break, house, techno. A bejáratnál a kisasztalon plussz tabletták: kalcium és magnézium. Multivitamin. Budavári labirintus. Előtte nap szólnak, hogy akkor melyik bejáraton kell majd lemenni. Nyilak az erdőben, hogy merre van a buli.Félszigetek, elhagyatott gyártelepek, külső repülőtéri raktárak, horgásztavak melletti tanyák, vagy csak mész az erdőben valami erdészház felé, ahol esemény van. No Man’s Land nemzetközi goa fesztivál az egykori dabasi Kardos tanyán. A főutcát ellepik a belgiumból érkező goások, több helyen lesátoroznak a kertekben. Első este NAV és egyéb kommandók kivonulása a buliba, a nagyszínpad mellett Szicsu jön velem szembe a Trogaz/Dózis legénységéből, és vigyorogva idézzük fel a ’98-as közös dalunkat.

      

Birthday Breakz, Kakas Hangár  / Palotaival 2005

  Tribe 2008

 

 

 

 

  Tribe @ Aluljáró Fesztivál, Ócsa, 200?

Meg kell még említenem az első elektronikus hazai fesztivált (leszámítva Ozorát, ami már évek óta ment, de jórészt külföldiek jártak, és nagyon kevés magyar tudott arról, hogy időközben mi zajlik Dánpusztán J) a Glu-Glu Fesztivált, ami hatalmas bukás volt a szervezőknek az alig pár ezer fős közönség miatt, viszont ami ott, akkor volt, az megismételhetetlen, és mai napig hálás vagyok, hogy ott lehettem, és átélhettem. Többek között akkor lépett fel először nálunk a Chemical Brothers, úgy vártuk őket, mint az isteneket, és akkor azok is voltak. Ahogy felcsendült az első dal kezdő harmóniája, abban a pillanatban az eső is rákezdett. Mintha erre várt volna az is, de senkit nem érdekelt: őrjöngött a tömeg. Egy rakás break-beat legenda lépett fel ott akkor, a szervezőknek kb a krémet sikerült lehozniuk ide Mogyoródra három napra. BLIM, Freq Nasty, Lexicon Avenue, stb…és az összes hazai nagyágyú. (Ha valakinek megvan az eredeti flyer vagy bármi, jelentkezzen, komoly összegeket vagyok hajlandó adni érte)

Ebben az időben nem nagyon érdekelt a hazai hip-hop, alig volt pár értékelhető megjelenés, az előadók nagy része akkor került „felívelő”szakaszba. Nem mondom, tényleg megdolgoztak a sikerért a mai elismert underground (de már a mainstream) produkciók, a kiadók, rádiós műsorvezetők és a médiában dolgozók pedig lassan ráébredtek végre, hogy van ebben lehetőség. Az újabb generációk, akiknek a bátyjaik, nővéreik már minket hallgattak, könnyebben bevették az új műfajt, és egyre jobban elterjedt az országban. Régen, az elképzelhetetlen volt, hogy hip-hop műsor legyen a tévében (leszámítva a legendás Yo!MTV Raps-et , ami viszont megszűnt), és olyan sem volt, hogy ruhákat, kiegészítőket tudjál venni valami üzletben. Idővel kinyílt ez a dolog, és szükségszerűen felhígult az egész hazai hip-hop. ez egy normális folyamat, csak az volt a kérdés, hogy ki tud belőle méltósággal, ügyesen kilépni. Úgy érzem keveseknek sikerült. Legtöbbjüket bedarálta az egyre több lehetőség okozta eufória, és elkezdték azt hinni, hogy már más dimenzióban vannak, hogy ők már valakik. Mára sokakból kiveszett az eredetiség, a hitel, és az egyre többet kívánó ego felzabált majdnem mindent bennük. Ez becsapós dolog ám, mert, közben a tehetségük egyre fejlődött, szövegtechnikáik profibbak lettek, megtanultak rendesen zenélni meg néhányan hangszereken játszani is – de a tartalomból egyre kevesebbet kaptunk. Ezt a fajta művészetet tudni kell abbahagyni, vagy legalább is átkonvertálni egy olyan szintre, ami már nem ciki. Kisiskolás beidegződésekkel kombináló termékeket látok a mostani hazai rap klipekben.Magamutogató majmokat, meg a parkolóban nálunk is elhajt egy Audi, és mi szól belőle? Mr Busta meg Killakikitt. Erőszakos, öncélú, arcoskodó zenét adnak a hallgatóknak, és a sok egyszerű érzelmekre alapozott darálás meg is hozza  a gyümölcsét. Ma egészen mást jelent a hip-hop, mint ’96-ban. Ez gondolom normális. Csak hát ma ott tartunk, hogy az NKA alapokból szétosztogatott pénzekért néhány ember felelős, saját szubjektív ízlésére bízva a választás jogát, hogy hova, mennyi pénzt tol. Az is milyen, hogy manapság milliós összegek mozognak ebben az üzletben. Van, akinek megéri lemezt kiadni, mert van rá pénz, és vissza is termeli magát. Bizonyos bandáknál meg lehet nézni, hogy elkezdtek módszeresen különféle projekteket alkotni, meg szólókat kiadni. Fájó, ahogy tehetséges emberek elkótyavetyélik a tudásukat, lemennek arra a szintre, hogy sorozatgyárott, oltós hip-hop.ot csináljanak, meg szerelmes rap-et. Mióta lett divat a szerelemes rap? Hogy jön ez a hip-hop alap szellemiségéhez? Arra ott van az R&B köynörgöm. Tisztelet a kivételnek. Újoncék például képesek voltak ezt továbbfejleszteni, tovább vinni, égy új, mélyebb szintre menni. Ez remek dolog. Aztán ott van Busa Pista lassan három évtizedes tevékenysége. Ő maga a magyar hip-hop. A másik meg Funktasztikus. Egy élő hip-hop lexikon. Ha mellette vagy pár órát, már attól megfertőződsz. Maximális tisztelet az ilyen arcoknak, mert az egész életük, minden másodpercük, minden lélegzetvételük erről szól. Behozhatatlan, amit ők képviselnek. És szerencsére érkezett néhány új versenyző is, akik visszahozták az élményt. Gondolok itt elsősorban Ketioz társaságára vagy a Mulató Aztékok köreire, meg van néhány nagyon ügyes szombathelyi srác, például Sumérék, és a legutóbbi Funktasztikus klip forgatása során a keleti blokkal is sikerült találkoznom.

De egy ideje már nem készítek lemezeket, mert elegem lett az egészből. Manapság novellákat írok, de a zene az tovább kísér: most hangos verseket csinálok, színházban dolgozom szintén hang aláfestésekkel, illetve a Katapult Kortárs Alkotók szerves része lettem az utóbbi években. Mi azokat a szerzőket gyűjtjük maghunk köré itt, akik sehova máshova nem illenek. Leginkább szürreális, absztrakt, bizarro cuccok. Mivel egy idő után már nem volt elég a zenei ritmikára írt szövegforma, az irodalom felé fordultam. Amit közölni akarok, azt már nem lehet mindig ezzel kifejezni, de a rappelés nem állt le, csak már kevesebb a mondandóm azon a platformon. Amikor fiatal vagy, akkor szívod a tudást, lázadsz, mások lázadását hallgatod. Később ez átalakul. Már nem akarod, hogy mások mondják meg, hogy mit gondolj, a dolgok letisztulnak és a tapasztalat megfontoltabbá tesz. Nekem jelenleg a techno adja a megnyugvást ilyen téren. Átmos, letisztít, szűri az elmémet és feltölt. Én, ha ki akarom kapcsolni magam, elmegyek egy techno buliba, és akkor ki is kapcsolok mindent. Pause gomb másfél napra. Tényleg. Aztán hétfőn megyek és csinálom tovább a dolgom. De néha szükségem van arra is, hogy kiírjam, ami ezután marad és a folyamatos hatások nyomán keletkezik bennem, és persze a rap-et nem tudtam, nem is akartam soha lerázni magamról, mert erősen a részemmé vált. Úgyhogy jól jött, amikor Cooper-el összeálltunk és elkezdtünk dolgozni ezen a lemezen. (Smoke Factory vs Tribe) Nem is értem, miért nem csináltuk ezt már meg régebben, de úgy látszik, most jött el az ideje. Én már nem készítek zenéket, jól jön, hogy csak írnom kell. Nem siettet semmi, kb másfél éve rajta vagyunk, és még legalább egy negyede hátra van, de mivel nincs különösebb célunk vele, így minden szám nyugodtan íródik és készül. Mintha meglenne ennek is a maga ideje, ritmikája. Jön magától. Lassan, de jön. Még címe sincs, de majd lesz. Nálunk nem a futószalag mechanizmus működik, hogy leülünk dalt csinálni, mert kell. Nem írunk felesleges dalokat, csak mert még három hiányzik a lemezhez, hanem megvárjuk a témát. Úgyis megjön. Úgy érzem nagyon komplex lemez lesz, egyfajta megkoronázása az eddigi hip-hop tevékenységemnek. Karácsonyra talán meg is lehet a lemez. Addig még egy klipet mindenképp kihozunk, amely mindkettőnk különböző személyiségeit mutatja be. Izgalmas lesz, de még előtte bevállaltuk Funktasztikus "Északi provincia" című klipjének forgatását, jelenleg ez várható.  Közben írom tovább a dolgaimat, eddig öt könyvem jött ki Tépő Donát néven, és két másik, az álnevem álnevén. Komor Zoltán Katapultos szerzőtársammal pedig a negyedik közös kötetünket hozzuk ki a nyáron. Szóval nem unatkozom. Munka, család, gyerekek, techno és persze az írás meg a hip-hop. Forevör.

Az Új Nyugat Irodalmi kör rendezvényén. 2015

Funktasztikus "Északi Provincia", klipforgatás, Miskolc, 2016