Azúr volvereket szaggat a pianista

a galagonyarozsdás zongoránál: mi az isten,

nem figyeltek? ? glamúrhéjon pendül

az összes frenetikus parkett - táncos, közben

meg átlényegül felettük a zsémbes város

torkolata: döntéseid ösztönösen ragaszkodnak

minden 1es szálhoz, minden életdecibelhez,

de az igazságnak csak 1 tizedét látod ? mi

alkotjuk a sorsot, belénk kapaszkodnak,

torkollnak a reménykufárok is: időd nagy

részét meg nem születve vagy eleve holtan

várod, s minden döntéseddel tönkreteheted az

életed, és még csak észre sem veszed, hogy

közel a halálod ?

/ csak jön valami /

darálod, de csak hiszed, hogy ettől leszel

jobban, hogy érezd: tartozol valahová, s már

megint 1halomban örül mindenki egymásnak-

te meg úgy teszel, mintha jól lennél, hogy

boldogulj, vagy megfelelj az elvárásnak :

konokul nyugtázod, hogy lassan elveszted

jellegzetességeidet, hogy mindent átadsz

a mulandóságnak ? senki sem figyel, miközben

te azt hiszed, hogy csak rád várnak, de az

emberek, kik rajongtak érted, ma már nem

imádnak : továbbléptek, mint ahogy a jövőt

már te is átélted, csók a csalódásnak ? add át

magad a naiv reménykedésnek és a hiábavaló

bánkódásnak - töltöd az időt, de itt csak 1szer

játszhatsz, évekig 1 levélre vagy 1

pillantásra várhatsz valakitől: mindenki úgy

éli meg, mintha az apró különbségek nem is

számítanának - újévi versek neked meg a

csajodnak: szabadidő eltöltési lehetőség

 

a bájos apokaliptikának.