A tejútsztráda lehajtóján, mint minden szombaton,

sziszegd el, hogy ez így nem mehet tovább, mert mégis

ki szenved többet, ha nem te ? főzi a trákleves vacsorát

anyád: csókoltatom, aztán meg hitetlenkedve nézi majd,

hogy micsoda úrsikló az, ami a garázsba beállt /

igaz, hitelbe vettem ? idegeimet ma délben veled újra

felborzoltatom - mer? ebben jó vagy: nem is viszem be jó

darabig a szilíciumkoktélt cseppfolyós házibulijaimon

az elitemnek: talán ha bekódoltatom a szatelitet

anyád konyhájába még - na jól van, ez is meg volt a héten:

szedd le az asztalát, s hagyd talán, hogy

a szulfát ócskán égjen a vibráló plazmakemencében.

 

Pecsenyebarnára sült védőbeszédem alkalmanként

agyonhajtom, pedig egyszer úgyis eljön az ólomeső

értem: azért van pakombartom, mert olyan jóleső

érzéssel, meg repeső infranézéssel pakolgatom

kormos apológiáimat / nem érdekel a világdivat, én

akkor is jovális leszek, és, ha reggel felébredtek, jön a távirat,

hogy felégettem még egy ovális kriptonithidat is

igaz is: minden predesztinált itt az Orion öv alatt, kihajított

öntudattal zabálod konzervkrinolinodat, hát vedd fel

lézerhálós mandarinruhád ma este kedves: hajolj felém,

és suttogd el a legféltettebb titkodat

 

/*Pakombart: pofaszakáll, oldalszakáll; német

//*Apológia: (gör) védőbeszéd, a görög-római és a keresztény irodalom műfaja.

///*Joviális: átvitt értelemben jókedvü, jólelkü, kedélyes.

 

 

Írta: Tépő Donát