Rajta pudvás pionírok, olvadjon a grand major,

véretekkel pirosított kőleves, meg almabor

legyen a bánat asztalán - talán az ficánkol,

hát vegyél cifra revansot a kurjongató királytól /

Felkunkorodott, köríves begyemben harag szipákol,

harsogó nikkelceremónia: nézem, hogy ki táncol,

aztán a bál közepére köpöm lucskos didergésem,

vétlen, penészes dühöm taszítja át szíved a késen.

 

Vágok egy karéjt a lelkedből-sercenő alfahím fosztás,

csacsogó észporontyok szemén cudar randalírozás /

Irgalmam politúros, lubickol a lázadás,

pajkos angyalhadsereg kolompol, pedig a ráadás

csak most paskolja meg magát - feltúrt közönyszámadás,

viaszporrá mállott a Seherezádé Parkban már vagy száz lakás:

ömlik a kátrány–szám kifoltozott, zsémbes szivárványt szürcsöl,

 

ahogy bicsaklós győzelmem tunya torzsája belülről: felém prüszköl.