1: Restség
Csermelynyi időm puhán kérődzik ma reggel,
Kévényi fényrudait galvanizálja rám a nap-
Igázva elténfergett perceim kontyos falai mállanak:
Savanykásan pöffeszkedik a megvadult tejfel.
Olvaszd rám könnylugasod minden világok kínja,
Köpj a makadámos csárda falára, hogy magma párna
Legyen a kócsagos racka bálban
tenyésztett véglények ficánkolt tudással kisáncolt hídja.
Gomolygó gomolyák tépetten a sarokban
Egy marokban tartják felprüszkölt porcicáik hevét-
Pimaszul bázsingol a nyelés, ha nyakigláb
Fapipák kráterein gyulladnak a szikrák,
És baszik rád a bársonnyal vértezett térölelés-
Ahonnan baglyas fejed fel nem emeled, ha koppan.
2: Torkosság
Zabálj fel kócos kender,
Marj belém és korcolj össze-
Világok sara, ázalag pitypanghadak lössze
kapargászik bennem - hetven ólmos reggel
Teljen petrencényi zsíromban:
Fröcsögő napraforgótengerek meg keszeglé,
Csucsog a muskátlimájas, és nem tudni ezeknél
Vércsápos ürülábszárakon majd mi robban.
Nyisd ki jobban a szád,
Harapjál veknihegynyi életet,
Vagy tunkolj tömör bánattal a málnafodros moslékban
hogy a vérinas bordélyban egészen konkrétan
faggyúhéjban pácolt hitmócsingot kefélgetek:
szalonnapárnás intelemnaszád.
3: Kevélység
Ócska, ében imitátor, kergettelek álmomban:
Maghasadt bajszok alatt édenfröccsös sznobparádé,
Mészáros tekintetek tövén otthonosan folyt a sármlé,
S lord bordává változtam.
Puttonyos pírek töltötték víg kelyhekből a royal tejet:
Passzióból passzírozott uzsonnakalács vadászidény,
Válassz pázsitfegyvernemet, s a felkottázott halál szívén,
Csempész lelked okád jeget.
Grandok gyűlnek unottan, mondatleplekbe burkolva,
Új szolga zsinórban unszolja a szkaccsot,
Nézd már hogy átnedvesedett Lady Grey-
Dakszlienyves pukedli, a fövenyen kis éji fény,
Miszterzsúr egy kriketthalmon,
Vasderekas csúcsforma.
4: Fösvénység
Duzzogd fel belém mérhetetlen golyvaorgiád,
Dörgölőzz istenhez a szájkosaras tükörben-
Dölyfös bíborüstököddel fend a jövőt: ide különben
Is csak roskadozni jársz.
Szignálj szivarszirmos bömböléssel csöppetegnyi hatalmat:
Vérpanírba mártott, szilikát betűrom halom-
Vulvaposztós rebelliód csak loncsos hímpép szorgalom,
Mely láthatatlanná kapargat.
Kend meg dereglyemázas álmaimat síkos öleléssel,
Titkon nyájas húrokat pendíts - szakad a prédahártya:
Zivatarcsíkos bőr ruhádat halmozd elkeseredett
Lendülettel - feslesz, arcod begyepesedett:
Öt hetet tölthetek miattad most a béna bárban,
pöfeteg golyóhordozók közt némi kínos szövevénnyel
5: Irigység
Vitasd el tőlem aszott karminőgyelgésemet
csupornyi életem szalmadicsőséges karimáján,
Virtuóz vértörmelékek tetteid fénymustáros barikádján:
Alattuk tolonc szatírölelés hegyek.
Takard el gyémántszilánkos gyökércsarnokod,
Mit egy dézsányi hiéna kattantyúbőrös ábrázattal
Épített megvasalt tejforrások alatt malterhuzatos alázattal:
titkold, hogy közénk tartozol.
Nekünk nem hagysz, csak kifent krumpliürüléket,
Galambnyerítésedhez beteg bedekkered tájolod:
lökött luftballon, egy csúcshajón árválkodik
mi meg köpködjük megint a mályvás szotyit,
magatehetetlenül önmagad istápolod:
és szádba vánszorognak a sűrű fények.
6: Bujaság
Láttalak kólikázni articsókás kedvedben,
megannyi barackzsámolyon verkliző Barbie babával:
Vegyél magadnak nikkelrúdon betliző vaginapárbajt,
patakokban folyó merev másállapot nedvekben
.
Lihegj át végtelen gyantamezőkön, permetezz
perverzfalú, kócos ábrándokat vitorlás farkamra-
abajgass huncut érveléssel, adieu ágaskodó agykamra:
a paplanra fröccsent, fals operatőr keresztmetszethez.
Osztrigás ánuszokba rontó, lemészárolt csillogás -
a középső ujjam meg a nyelvem már begipszeltettem:
abrikolt bimbóhömpölyeg, mely grimbuszokba nő,
felettem vonaglik egy kéjbírkózó cirkuszlovarnő,
ernyedtre szopogatott kedvem felspricceltetem:
Ültess nekem hát nimfabordás hímfaiskolát.
7: Harag
Reszketeg nyálkagolyók torkom begyes szurdékán,
Dágványos dühöm felsistereg sebtiben:
Grádicsolt aknazár a szívem alatt elpihen,
S a locsba suvadásból úgy néz rám.
Félre hústetemek, pernyearcú murvasöpredék!
Sebes sifonérból csordogál a habzó hajnal:
Alabástromdicsőséggé kunkorodott arccal-
Viszkózás penésszel a fejre karcsult furcsa lüktetés.
Gubbadt üvöltés, mint szikraszirmos szent nyitány,
Aszfixialátomás meg egy kordényi, inas vérbidé:
Dömöckölt acélomra fényparabolát húrozok,
És azt vágom le elsőként, aki túl okos –
Hiába mind a nyájas életvonal szépítés,
A pokolba kéne menni tán.