1: Restség

Csermelynyi időm puhán kérődzik ma reggel,

Kévényi fényrudait galvanizálja rám a nap-

Igázva elténfergett perceim kontyos falai mállanak:

Savanykásan pöffeszkedik a megvadult tejfel.

 

Olvaszd rám könnylugasod minden világok kínja,

Köpj a makadámos csárda falára, hogy magma párna

Legyen a kócsagos racka bálban

tenyésztett véglények ficánkolt tudással kisáncolt hídja.

 

Gomolygó gomolyák tépetten a sarokban

Egy marokban tartják felprüszkölt porcicáik hevét-

Pimaszul bázsingol a nyelés, ha nyakigláb

 

Fapipák kráterein gyulladnak a szikrák,

És baszik rád a bársonnyal vértezett térölelés-

Ahonnan baglyas fejed fel nem emeled, ha koppan.

 

 

2: Torkosság

Zabálj fel kócos kender,

Marj belém és korcolj össze-

Világok sara, ázalag pitypanghadak lössze

kapargászik bennem - hetven ólmos reggel

 

Teljen petrencényi zsíromban:

Fröcsögő napraforgótengerek meg keszeglé,

Csucsog a muskátlimájas, és nem tudni ezeknél

Vércsápos ürülábszárakon majd mi robban.

 

Nyisd ki jobban a szád,

Harapjál veknihegynyi életet,

Vagy tunkolj tömör bánattal a málnafodros moslékban

 

hogy a vérinas bordélyban egészen konkrétan

faggyúhéjban pácolt hitmócsingot kefélgetek:

szalonnapárnás intelemnaszád.

 

 

3: Kevélység

Ócska, ében imitátor, kergettelek álmomban:

Maghasadt bajszok alatt édenfröccsös sznobparádé,

Mészáros tekintetek tövén otthonosan folyt a sármlé,

S lord bordává változtam.

 

Puttonyos pírek töltötték víg kelyhekből a royal tejet:

Passzióból passzírozott uzsonnakalács vadászidény,

Válassz pázsitfegyvernemet, s a felkottázott halál szívén,

Csempész lelked okád jeget.

 

Grandok gyűlnek unottan, mondatleplekbe burkolva,

Új szolga zsinórban unszolja a szkaccsot,

Nézd már hogy átnedvesedett Lady Grey-

 

Dakszlienyves pukedli, a fövenyen kis éji fény,

Miszterzsúr egy kriketthalmon,

Vasderekas csúcsforma.

 

 

4: Fösvénység

Duzzogd fel belém mérhetetlen golyvaorgiád,

Dörgölőzz istenhez a szájkosaras tükörben-

Dölyfös bíborüstököddel fend a jövőt: ide különben

Is csak roskadozni jársz.

 

Szignálj szivarszirmos bömböléssel csöppetegnyi hatalmat:

Vérpanírba mártott, szilikát betűrom halom-

Vulvaposztós rebelliód csak loncsos hímpép szorgalom,

Mely láthatatlanná kapargat.

 

Kend meg dereglyemázas álmaimat síkos öleléssel,

Titkon nyájas húrokat pendíts - szakad a prédahártya:

Zivatarcsíkos bőr ruhádat halmozd elkeseredett

 

Lendülettel - feslesz, arcod begyepesedett:

Öt hetet tölthetek miattad most a béna bárban,

pöfeteg golyóhordozók közt némi kínos szövevénnyel

 

 

5: Irigység

Vitasd el tőlem aszott karminőgyelgésemet

csupornyi életem szalmadicsőséges karimáján,

Virtuóz vértörmelékek tetteid fénymustáros barikádján:

Alattuk tolonc szatírölelés hegyek.

 

Takard el gyémántszilánkos gyökércsarnokod,

Mit egy dézsányi hiéna kattantyúbőrös ábrázattal

Épített megvasalt tejforrások alatt malterhuzatos alázattal:

titkold, hogy közénk tartozol.

 

Nekünk nem hagysz, csak kifent krumpliürüléket,

Galambnyerítésedhez beteg bedekkered tájolod:

lökött luftballon, egy csúcshajón árválkodik

 

mi meg köpködjük megint a mályvás szotyit,

magatehetetlenül önmagad istápolod:

és szádba vánszorognak a sűrű fények.

 

6: Bujaság

Láttalak kólikázni articsókás kedvedben,

megannyi barackzsámolyon verkliző Barbie babával:

Vegyél magadnak nikkelrúdon betliző vaginapárbajt,

patakokban folyó merev másállapot nedvekben

.

Lihegj át végtelen gyantamezőkön, permetezz

perverzfalú, kócos ábrándokat vitorlás farkamra-

abajgass huncut érveléssel, adieu ágaskodó agykamra:

a paplanra fröccsent, fals operatőr keresztmetszethez.

 

Osztrigás ánuszokba rontó, lemészárolt csillogás -

a középső ujjam meg a nyelvem már begipszeltettem:

abrikolt bimbóhömpölyeg, mely grimbuszokba nő,

 

felettem vonaglik egy kéjbírkózó cirkuszlovarnő,

ernyedtre szopogatott kedvem felspricceltetem:

Ültess nekem hát nimfabordás hímfaiskolát.

 

7: Harag

Reszketeg nyálkagolyók torkom begyes szurdékán,

Dágványos dühöm felsistereg sebtiben:

Grádicsolt aknazár a szívem alatt elpihen,

S a locsba suvadásból úgy néz rám.

 

Félre hústetemek, pernyearcú murvasöpredék!

Sebes sifonérból csordogál a habzó hajnal:

Alabástromdicsőséggé kunkorodott arccal-

Viszkózás penésszel a fejre karcsult furcsa lüktetés.

 

Gubbadt üvöltés, mint szikraszirmos szent nyitány,

Aszfixialátomás meg egy kordényi, inas vérbidé:

Dömöckölt acélomra fényparabolát húrozok,

 

És azt vágom le elsőként, aki túl okos –

Hiába mind a nyájas életvonal szépítés,

 

A pokolba kéne menni tán.