A kolumbiai bébihernyó - tenyésztő összehúzott

szemöldökkel sandítgatott rám, emlékszem,

arra gondoltam: még se túlzott az utazási irodán

az a nő egészen, hogy ezekkel óvatosan kell bánni

itt kint a tivornyás telepen – ahogy kortyolgatom

a kulacsos rumos teám, mázsányi tekintetek

merednek már mereven: a lukacsos kesztyűjét

aztán lehúzza – gondolhatod – s még mielőtt

észrevettem volna, hogy a poharat, melyet

elém tart, a forrázatok sietős évgyűrűi mennyire

elnyűttek: egy zöld matéval megkóstoltatott -

belém mart, és elvileg innen számolom földrakéta

sebességgel eláztatott perceim: drága orosz, angol

meg indiai teintestvéreim, kösz, hogy bevártatok, azóta:

a japán cseresznyét mirelitben is leforrázom,

és nagyokat örvendek a kínai, zöld borsmentáson-

minden reggel Earl Grey-el párbajozom a puskaporos

tisztáson La Touareg mellett, a törvénnyel uram,

vigyázzon: jeges lelkű Lapachók ezek, megmondják

ki mit vehet, s megint elterjednek a rossz levek,

meg a gyorséttermi divatfilterek – csak egy trópusi

jázminfelhő vethetne véget ennek, vagy egy

túlképzett sencha kölyök: de én csak lótuszülésben

egy Pickwick pikniken hántom Sir Mortonnak

meg a skót seregnek a kókuszrögöt – sőt, otthonra

is viszek belőle: s aztán felmászom majd Sri Lankán

a hegytetőre, hogy meglátogassam James Taylort, és

maraschinómat  bögréjében megmártogassam – azt

mondja, minden szétforrt, s oly messze van Assam,

hogy már ő sem bírja sokáig, úgyhogy én is inkább

csak a félig fermentáltat válasszam: szuvenírnek

tőlem a marcipános kis afrikai vörösömnek – sietősen

távozom a dzsungelből, kösz, öreg, ez jólesett:

örömkönnyek helyett ijedős szempárok, megyek

tovább Ceylonra egy percet sem várok, hatnak az

erjedő levelek, a mentások – az állomás neve Pu Erh,

még látom,merre megyek, aztán elvesztem a józanságom,

minden egyes eddigi elivott téblábolásommal hevít

 

darjeeling kisasszony: megyek, míg szomjazom