Tépő Donát - Erudíció 2012 versek

wéwéwé pont dokumentum pont hu per

pontosvessző - pont annyi a rojtosra pennált

sukermomentum szómegfejtő, hogy a lehetősége is

fenn áll annak – ez a madmazell csak egy erőtlen rímgerjesztő a netről - olvad rád ukmukfukk felelőssége, míg sort lefejtő öntudatnak adhat el otthont - süss verbáltúzokpecsenyét, ha már csak te maradtál a meddőn tátongó kurvarudaknak a víg napokból

/ontják szájba:

fülbe, májgaluska sűrűségűre egymást taszigálva

/’asszed jó vagy:

én meg látom, hogyan olvad rád a képmutatás mekkája

maholnap

kiszakad sorban száz önámítás-patyolatkelengye:

elfásult szavakkal magad, mint csecsemőhintőport

kened be az ötkarikás kenetet - már az egész megkucsmásodott fórum várja, hogy soraidat kaptatva, mint móringolt tintaleletet szipkázza, köpülje, aszalja - csobánkázva mindenek felett:

’asszed szóvicc volt a Hardcore Heavyweight Champion? – az arabok, meg Lara Croft is tudják már,

hogy olvadó basszusklarinétok árkádján átvágván

árvalányhaj-selymességgel karistolva nekiveselkedek:

 

s ha kell, én megírom.

Szőke lány a rózsaszín bogárhátúban Red Bull-t iszik

reggelire a piros lámpánál. Az I-phone-ba hisztizik

még egy kicsit Ancsinak, aztán lemészárol egy nénikét

vágva a sávján át. Húrozott kéjvágy feszül egész álló nap

a combjánál, bentebb meg szőrös moncsicsik kurjongatnak,

akik még Batmantől se rettenek meg.

 

Felnyalt műkörmére építési engedélyt tart,

otthon meg egy kopasz gorillát, aki eleinte

minden héten fitneszbérletet szart, de aztán

mindent áthatott a bedurrantott szikárság,

meg, hogy vaddisznókkal spinningelünk reggel,

és a zabpehely után már csak három kívánság marad:

bráner, lé, kóla – estére szó lesz rólunk a Híradóban,

és mindenki ránk ver.

 

Naplemente sugárúton hajt a lány már, s tán

észre sem veszi a mögötte csörtető  óriásbivajt

abban a fekete Corvette-ben, amely az olajpálmáknál

végül utol is éri. Oly vidáman ajtót nyit, amíg

a fél Hill felhűlve a kiskertekben narkózik, mert

csórikám pinaszőrgyűjtő, aki hihetetlenül jól

mártózik alulról, és minden megszerzett szálat

egy használt rágógumiba tuszkol.

 

Felsikolt a szőke lány – gondolatban  bepisál,

aztán kergetőznek a hullámok a homlokán,

mert a grizzli a kiskaput döngeti már fél kézzel,

a pólóján Dusty Fingers / meg hát attól függ, ki min nőtt fel,

de a helyzet már így is túl zsenáns.

 

Hófehér pamacstáskából siet a bicskapenge

a sellő jobbjáról vesébe illő tanulsággal –

hogy jól szituált ribancot az utcán ne teperj le

ha egy mód van rá,  mert a gőzölgő vérnarancsliget

nem mutat jól a buszsávban.

 

 

/*Zsenáns: Bizalmasan zavarba ejtő

Hidrogén                  63%

Oxigén                     26%

Szén                           9%

Nitrogén              1,25 %

Kalcium                0,25%

Foszfor                 0,19%

Nátrium                0,04%

Vas                 0,00004%

99,73404%

+Lélek            0,26596%

100%

 

 

 

 

*/ Geneológia : származástan

nyugaton napkelteaknák a felhők sövényén

kipattant fényvetésaknék, a habok mint

turnűrös krinolinszoknyák,

alattuk sötétkék ködfüggönyszmegmákon

darabos kín vergődik rajtunk rózsaszín gímhörgéssel,

ahogy utolsó bánatunk is vért nyögdécsel,

és óva int:

minden reményünket süvölvények kapták-//

fogaink közt felszakadt üvöltéscsörték tüntetnek

míg arcunkra eufemisztikus masszázst

ültet a rezgés:

a tündérfürtökben lógó megszokás

meg a gombalégiónyi teher ¨ még jó,

hogy itt üldögélünk a fűzlombfátyol alján

mert nem tudunk tenni mást:

levágott sorsunk rajtunk térdepel,

 

szívünkön pár sóhajnyi repedésszilánk

Január

Petárdahamutól megbolydulva indul el újra az év,
hangtalan lassússággal vánszorog a sűrű nap - a halak 
megfagytak, s a bogármúmiák Oresztészt hegedülnék
az ablak alatt, 
ha a fúriák hagynák: a kisasztalon karácsonyról megmaradt
gyertyaleves ég.

Február

Muszkaelszántsággal éld bele magad a jégmerev reggelekbe,
szuszogó türelemmel buszozd a telet át a megferdült didergésen,
a fene bánja! – trappolsz tovább a még kóvályogva alarmírozó 
medvéken,
mígnem ócska hazárdír szivárog: a fehérre cserzett megbékélésen 
vágyaid ultramarinná hengerled le.

Március

Saras hópehelyvirgácsok haldoklanak a délelőtti fényben, 
forradalmat rügyezik a hórihorgas közöny Petőfi avas sírjánál,
s a 7.b-ben most valami végleg elszakadt - a kikelet itt lehet 
mindjárt már, 
ne siess: ez élet felolvad, és csak most kezdődik el, hát bírjál már
magaddal, ha te vagy terítéken.

Április

De nézd, már virágoznak is a tigriscsigák az erdő nyakán, 
és az ipogafán nyílik tán egy régen kihalt varátzsszirompár,
ez jópofa! – ülj fel a musztángodra, látom, a szélvihart itt 
alig bírod már,
és nem emlékszel arra sem igazán , hogy tavaly ki voltál: 
szabadságot majszolnál, amit olcsón adott egy sarlatán.

Május

Már nem olyan ijedősen kel fel a nap, reccsen és ropog a rarettalma,
egy tucat hazug pap a sekrestyésben fellángolva sétálgat - én meg csapokat,
papokat magam mögött hagyva, bénán hullok tovább az idővel, 
mint a vakolat:
de néhány szép pillanat azért még egy kis aszpikozott habot ad
lagymatagul, mielőtt aszottan meghalna.

Június

A serpenyőn felmagasztalt rósejbli sütkérezik maga alá ropogva,
miközben a verandán egész délután szivárog a megkergült szilvalé,
a nyár kákáján csomót csak elvétve találok, de pár ostoba 
turista még
időnként behatárol: a képeslapokról integet egy elszabadult iniciálé
somolyogva. 

Július

Kicsordul a számból egy ujjongó meggyajak a fesztiválon,
pár ravasz csíkon túl az üdvöskék arcán ragyog a megkoptatott illúzió,
közízlésük magából kifordulva zokogja, mi már rég elmondatott: 
fiúzni jó-
na meg a zöld pardon lóg ki az összes gyerekszájon, miközben én rímfúziót
adok be magamnak, amikor megkívánom.

Augusztus

Ereje teljében perzsel az aranylamé, hencegve tejel, mielőtt végleg
elnyel a fortyogó aszfaltdarab, ami az államalapítás alatt odakozmált - 
ha nem vigyázol, a kertben megégeti egy vérig sértett grillázs a szád,
hovatovább
zokogó papírmasék könyörögnek átalakításért ablakaink alatt: csoda, hogy ránk
nem szakadnak a kis semmisségek. 

Szeptember

De már elfáradni látszanak a napsugarak- arany bogaram,
holnaptól a menetrend megváltozik, az óra meg átáll, és úgy általában
alkoholosfilc-mámorra áhítatozik minden nyárból feltépett iskolapad
ráadásban, s
a megfakult levelek sem átallnak megjátszást mutatni a Pillangók mosolyában:
holnap megint Óvoda van.

Október

Újra halnak a holtak, miként emlékekbe csurgatott szemeitekkel
azok az elhasznált testek föléjük hajolnak– a rozsda kikezdte a fák homlokát
és a porhintett nyári szerelem is megolvadt már, a mozikban játsszák 
az ostobát
és óva intenek a továbbgondolástól - csak a fekete tölgyfazongorák
zajongják tovább, hogy: gyere hitetlen!

November

Késsel kivágott vigyorral a bejárathoz lopódzik egy tucat gyerek,
és a nagy culák arcán is kérődzik a bejáratott szokásjog - de randák 
is a cukorkafóbiás nénikék: arcukon bogáncsok, és csak visítoznak a
verandán,
beázott farmereikkel olyanok, mint egy óriás síkosítócsalád, meg aztán 
dúl a töklámpáshadsereg.

December

Hófal remeg: feltámadt hóemberek korcsolyáznak a fövenyen,
s a varjak a szántókon piknikeznek a patkányokkal felváltva:
azt álmodom, hogy a Télapó idén lekési a rénszarvasbuszt, ezért
ereit felvágva 
fekszik fent északon – utolsó reményeimet mártom részegen kevlárba,
ahogy elbúcsúzik az év öregen.