Hígderesen megpányvázott hajnalokon csípős

kucsmagomba-kedvességgel húzd elő a butykost,

Bátyja! – pálinkaszámba megy mindenesetre a foszlott

üdítős flakonból feslett késsel a pecába sulykot vető

etetőkosárka – rajta porgomolyag a vénába oltott

szúnyogerdő.

 

Hol van a nyár? - kérdik, s mondok olyat, hogy

míg az újhold eljő, olvad anyád  lédig légycsapóm

súlya alatt – vagy jól jön egy királypáfrány, míg

hazug pókfonalak felett szúrós felhőkben gyűlik

a bocskorcsippentyűs szárnyasok armadája

dunsztkötéses vérbarázdán.

 

Egy vaskos disznóöleléssel pimaszló nőstény

csápja nyomán áll a bál: bátyánk megpaskolt

tarkóján dicsőségpálma - sorsunk súlya előző

életeinken át zsandármerevséggel ragadt ránk,

s bitang volt fösvény bőrsubánk most vérszívók

 

vad románca.