Először egy csájt a dzsinntől:

elpovedált jókedvemet hozza csak

kintről bentre – kedden még teokrata

dromedárok tituláltak donatistának,

de eltekintek a közröhejtől: hogy rebben szét

a második bárcsak, ahogy önjelölt

szerepeink tetten ért kasztanyettáknak

csörtető antréján át önmaguktól

retirálnak – a hármast már ki sem merem

mondani csak spirálban: mosolygok, míg

kitervelem a jövőmet konspiránsan

/de

Minden hiába: sürgető arcátlanság somolyog

fel ifjú páva lábikrákban, óhatatlanul üres

mosolyok kinőtt rabságuk ügyesen viszolygó

pánikjában - Sms-ben küldött félmeddő

playboyok irtó jókedve érthető okokból,

majd füstölgő pisztolyok az iskola tanárijában:

felfelé a pokolból hiszik szilárdan, hogy ez már

a cél - szemem remeg: a hibátlan napfényben csak kétkedő ziháltsággal tébolygó arcélem látszik,

meg hogy egykor vidám voltam / de most

felengedve tusolok a vidámsággal, ahogy a dolgok megtörténnek nélkülem kussolva kúszok

a kizártsággal – de azt hiszem, ma végre

belehugyozok a puncsos tálba és megsütöm

estére az aranyhalat a három kívánsággal,

 

aztán magamat megtűröm.