Kolbászból kerítést, aranyból serleget

ígér a győztes: püspökujjas kezében cukorka

gőze peng, mint orkabűzös rettenet

 

terít, és arrafelé terelget, hol mézes csuporba

lógatván kezét, unottan szórakozhat:

itt sarjadó hipokraták, mint csillaggúlák szuszognak

 

fel – látom, mocskos a házam tája, roskadozva

áll a bál, ha belépek egy kancsukás armadával:

trappolnak szét gomba módra

 

becéznek okos esszéket lekornyadt nagykabátban:

falsra váltva ordítanak, mint szakállas sakálok

felolvadt arccal, nekem háttal

 

macskarágta rózsaszín pamutgombolyagot találok

megcserzett lelkük alatt, s néhány felcibált tercinából

 

pár példány jövőt preparálok.