Kotord elő a legjobb kedved, kedves:

rendelj rongyokat sikerekben gazdag

életed fess turkálójában - különben meg

cserfes álmaid elapadnak, mint Krisztina

körúton a kis pinák: de valójában csak

pitlikelt inakba szállt a bátorság lent

a hátországban

/ vágyaink miszlikelt darabra

kirakva - és már szórják is szét a kerti önzést,

míg felcsilingelt indiántáncmorzsák lógnak

elkoptatott dicsőségünk lampionjain,

töltést adva szabókrétaporos időnknek:

ma még csak firmányos szél fúj a múltból,

de holnapra soros fáink cudarul kidőlnek,

s ki lesz addig odakint az irományost

zengő - kinek alulról rézgálicpengőket

szór e botorka nép:

Te tán?

Hisz azt sem tudod mi fán terem Tután /

Come On! – nógat majd egy szerzs,

én meg jókat mosolygom otthon

most az egyszer, s azon gondolkodom:

ember?

/vagy csak húskivonat vagyok, de

nem kell hezitálnom: ez itt álom

 

nem HELL