Ma reggel befellegzett a gyárban a méteráruknak:

jöttek a vietnámiak, mert már végleg ráuntak, hogy

a zsorzsetteket hetek óta csak a por lepte be_ tátong

a kaszza, úgyhogy most felakassza magát minden szárong,

meg dzsellabba, különben rárontunk a szövőszékekre,

és húsz bála géprongy megy jövő héten le a kínaiba:

ott felvarrva minden ruhára a márkajelzés, és az a mázli,

hogy mindig divatban van a szaténsalavári meg az

átbaszejtés úgy igaziba’ / már elszabva guggol az összes

hívatlan sábeszdekli a sarokban, mikor belép egy suit

-Hát ez meg ki?

-kérdezi egy újonc cérnagomolyag, de a közöny egyhangúsít:

csak a csapodár jött vissza egy úri lakomából, s  lám kissé

deres tekintettel veti le magát a varrógépsor elé – miként ámul

a sok simléderes, Szabóné most lép be pont hátul - ma korán érkezett felmosni:

-De ha már itt van Erzsike, legyen olyan szíves hozni

azt a serzst-t ide, úgy látom, fel kell pofozni, hogy magához

térjen sebtibe’.

Néhány olcsó zokni megint rumlit rendez a polc alatt, és remeg

az egész varroda, ahogy a kávészünetből megjönnek a konténerek-

el kell kobozni mindenkitől az aranyfonalat, és csak oda rakni

válltömést, ahová muszáj, ez már nem a ’80-s évek apukám:

most felvágott nyelvű blézerek hízelegnek, s a kurvák ilyen

randa tangát hordanak, hogy csak úgy pfújol minden macskanadrág-

mocskos kinézetek meg barbár erkölcsök jöttek divatba s bár a kimonók

vigyázban állnak egész nap, mégsem kapnak kimenőt: csak a vasalók

szorgoskodnak tovább túlórázva, hogy küldhessük már Irakba a sok

 

terepszínű ruhát, melyben a gyilkosok majd bújócskáznak.